Müller Péter Sziámi: „Végigsétálunk életem főutcáján” Kiemelt

Értékelés:
(1 szavazat)

Müller Péter Sziámi költő, énekes, dalszerző, a Sziget és a Bartók Plusz Operafesztivál alapítója újabb nagy dobásra készül. 

Október 29-én az Erkel Színház tűzi műsorára az összegző jelleggel megálmodott életHű koncertet, amely a 80-as évek legendás URH, Kontroll Csoport és a Sziámi termésének javából összeálló izgalmas válogatást ígér, a 80-as évek legendás (tűrt vagy betiltott) slágereit újragondolva, vendég-barát-sztárfellépők előadásában. Minderről Müller Péter Sziámi mesélt nekünk, akivel a koncert próbája után sikerült beszélgetnünk.

 

Zsiráf: Milyen volt a próba?

Müller Péter Sziámi: Nagyon jól éreztem magam. A koncertre az összes számot újragondoltuk. Hívtam erre az alkalomra egy kiváló producer-zenei vezetőt, aki tapasztalt, jó ízlésű, közel áll hozzám a gondolkodásmódja, és nagyon jó előadókkal és művészekkel dolgozott együtt Rúzsa Magditól Hienig.

 

Zs: Ki ő, vagy titok?

MPSz: Nem titok, Szakos Krisztiánnak hívják. Kiderült, hogy kiskamaszként hallgatta a dalaimat, és nagyon szerette őket. Ő szedte össze a zenészeket, olyan embereket, akikre eddig is figyeltem és olyanokat, akikkel már játszottam is együtt. Krisztián és a dalokon szintén dolgozó Dési Tamás Guba, aki most az Irie Maffia dobosa, de előtte a Sziámiban dobolt, olyan stabil jelenlétet okoznak, amiben nagyon kényelmesen és örömmel lehet ott lenni.

 

Zs: Mit kell tudni erről az új előadásról?  Miben lesz ez más, mint egy hagyományos AndFriends-es produkció?

MPSz: Az AndFriends egy nagyon erős zenekar, de erre a koncertre nem tudtunk összehangolódni, tehát  fenti alkalmi társulással készültünk, velük egészen mást szeretnénk csinálni. Engem egy producer keresett meg, hogy csináljak az Arénában életmű koncertet. Azt mondtam, hogy ezzel két bajom van. Egyrészt nem az Arénában szeretném megcsinálni, valahogy most nem érezném ott jól magam. Másrészt nem kötődök alkalmakhoz, ezt az életműkoncert kifejezést meg kifejezetten rühellem. Viszont személyesen kötődöm az Erkel színházhoz, tehát azt javasoltam, hogy ott legyen. Az életműkoncert kifejezésre pedig az alkotótársként már elejétől bevont Novák Péter mondta azt, hogy miért nem lesz a címe életHű koncert? Ez nagyon tetszett, már csak azért is, mert tükrözi a mentalitásomat, azt amit szeretek az élettel és a művészettel kapcsolatban - a sokszínű önazonosságot.

 

 

Zs: Hogyan határoznád meg ezt a mentalitást?

MPSz: Én nem egy vagy-vagy ember vagyok, hanem egy is-is. Minden gondolatrendszerből azokat az elemeket tettem magamévá, netán életelvvé, amivel azonosulni tudtam. Minden vagyok, ami elfogadható számomra, és emiatt nagy szeretettel és érdeklődéssel figyelek minden zenei irányzatot. Dolgoztam a mainstream popzenében, nagyon sok mindenkinek írtam dalt. Alapítottam egy nemzetközi operafesztivált, ez a Bartók Plusz Operafesztivál Miskolcon; rengeteg musicalt írtam és fordítottam, ezek között volt nagyon progresszív és hagyományos is; igazgattam egy ideig a Magyar Állami Operaházat. Írtam ragyogó országos hírű előadóknak és magamnak, a legvadabb undergroundtól, vagy épp punktól a legszélesebb körben élvezhető popzenéig. Nem nagyon tudok olyan műfajt, ahol ne dolgoztam volna. A mostani egy olyan koncert lesz, ami ezt a sokszínűséget tükrözi.

 

Zs: Milyen meglepetéseket tartogatsz a nézőknek?

MPSz: Van három olyan mozzanat, ami tágítja az előadást. Az egyik az, hogy régóta nagy szeretettel figyelem Miklósa Erikát, aki egy egész különleges énekes, és vele, illetve Szinetár Dórával eléneklünk egy duettet, ők ketten pedig külön is eléneklik egy számomat, illetve Erika egy "kakukktojást". A második ilyen mozzanat, hogy az URH korszakból összeraktunk egy blokkot, amire jelentkezett egy tinédzserzenekar, ők kísérik azokat a számokat, amiket Menyhárt Jenővel írtunk és éneklünk. Kétharmad részt a Kőbányai zenesuliba járnak, a harmadik tag barátunk gyereke. Meghallattuk őket és nagyon jók. Rajtuk kívül még egy zenekar lesz ott, az általam szívből imádott Romano Drom nevű, autentikus cigányzenét játszó formáció. A Romano Drommal az idei Sziget záró koncertjén játszottunk együtt, és korábban is írtunk már egy kiváló újévi dalt magyar és cigány nyelven. Meghívtam őket előzenekarnak, illetve összeraktunk pár számot, aminek az volt a koreográfiája, hogy ők még nem mentek le a színpadról, de mi már beszivárogtunk és együtt letoltunk két Sziámi dalt. Most pedig vendégeink lesznek egy nagyobb finálé blokkra. Ezen kívül lesz egy hattagú kórus és egy háromtagú vokál.

 

Zs: Mennyire más egy színházi produkcióra készülni, mint egy AndFriends-es, Kobuci Kertes klubkoncertre?

MPSz: Nézd, én szeretek minden eleven közeget, ahol jól szól a zene. Sokféle zenekarral és nagyon sokféle hangszerelésben játszottam már majdnem az összes számot, oda-vissza. Az AndFriends-zel is játsszuk az URH, Kontroll, Sziámi repertoárból azt, amihez kedvünk van, és most startolunk rá a negyedik nagylemezre. Ha én azt hallom, hogy ezeket a számokat jól játssza egy zenekar, az nekem öröm, mert jó lesz énekelni. Viszont nem véletlenül mondjuk azt, hogy ez egy életút koncert, mert egy picit fogok mesélni arról, mi-hogy jött az életembe. Végigsétálunk az életem főutcáján, mint egy turista. Erről szól ez az este.

 

 

Zs: Sorban jönnek majd az állomások?

MPSz: Nem kronológiában gondolkodunk, hanem hangulatokban, mintha sétálnál egy utcán, ahol különböző helyek vannak. Úgy fog kezdődni, nem titok, hogy a Darvas Feri zongorázik, ő a Baltazár zongoristája, és abból az intim kávéházi-kisszínházi közegből indulunk el a Belépek egy helyre című dallal, amit az eddig még nem említett, de számomra az utóbbi időben fontos baráttá és alkotótárssá vált Dés László fog fújni. Tehát innen indít a koncert és így jönnek sorban a vendégek. Kétrészes a produkció és más a két rész felépítménye. Az első a Baltazár színháztól az URH tinédzserzenekarig tart, a második rész nyitánya lesz az említett kakukktojás, nagyjából az egyetlen műsorszám, amit nem én írtam, hanem egy általam nagyon kedvelt tiszteletre méltó kolléga, akit úgy hívnak, hogy Wolfgang Amadeus Mozart. Szakcsi Lakatos Béla készített egy jazzátiratot Mozart Éjkirálynőjére, amit Miklósa Erika énekel, ez a második rész nyitánya, a végén pedig az alapzenekarral eltolunk egy blokkot a Romano Drommal közösen, és lesz egy nagy finálé, ahol mindenki jelen van. Pár meglepetést is tartogatunk, ha esetleg ráadásra kerülne sor.

 

Zs: Ha már a múltidézésről beszélünk, neked hogy jött az első zenekarod, az URH?

MPSz: Abból az indítatásból, hogy nagyon nem akartam katona lenni. Bölcsészkart végeztem ’76-ban, és megnéztem mi az a hely, ahol ha továbbtanul az ember, nem viszik katonának. Felvételiztem pár helyre, többre föl is vettek, végül a filmrendező szak mellett döntöttem, így alakult, hogy film és televízió rendezőként végeztem Tarr Bélával és Deák Krisztával egy osztályban. Rendeztem is filmet, csak mindet betiltották. Aztán 1980-ban, amikor a diplomaévem volt, megkeresett egy Csányi Attila nevű barátom azzal, hogy van egy zenekar, ki van tűzve koncertjük, de körülbelül két dalra van szöveg, megtenném-e, hogy írok nekik szövegeket? Lementem a próbatermükbe, és rögtön kiderült, hogy nagyon jó arcok, olyannyira, hogy a mai napig mondhatni, hogy a legjobb barátaim. Szóval volt egy jó társaság és tényleg nem nagyon voltak szövegeik, és még dalaik sem kellő számban. Így igazából az URH programja, a meglévő anyagokon túl, kis túlzással, egy hétvégén született egy kőbányai konyhában. Lassan összeállt az egész estés program, csak Jenő (Menyhárt Jenő, szerk.) azt mondta, hogy ennyi idő alatt nem tudja megtanulni a szövegeket. Így lettem az URH énekese, ami 1980-ban összesen fél évig létezett, de ennyi idő alatt is nagyot ütött. Nagyon vicces, hogy például a Kékfény című számunk rákerült az EMI punk világválogatás lemezére.

 

Zs: Voltak akkoriban már énekes ambícióid?

MPSz: Ambícióim nem voltak, de mondjuk tök véletlenül rájöttem, hogy mégiscsak van egy jubileumi mozzanat ebben a buliban. Pont 50 évvel ezelőtt énekeltem először színpadon. Akkoriban a legjobb barátom egy Dévényi Ádám nevű zseniális dalszerző volt, aki a szövegeimet zenésítette meg, és néha elmentünk duózni. Nagyon tehetséges volt, megnyerte a Ki mit tud?-ot. Az első komolyabb menet viszont ’76 körül a Spions nevű legendás zenekarral volt, akik mondjuk, hogy az ősapjai az art punknak Magyarországon. Egy Molnár Gergely nevű úr vezette, aki a barátom volt. Színpadi showkat rendeztem nekik, írtunk egy-két számot (Hegedűs) Péter Ogival, kicsit a menedzserük és a hangmérnökük voltam, amikor pedig disszidáltak, Párizsban egyengettem az útjukat ismeretségeim révén, mert beszéltem franciául. De 30 éves koromig, amíg nem jött az URH, fel sem merült bennem, hogy énekelni fogok, én ebbe sorsszerűen csöppentem bele.

 

Zs: Te zenészként hogyan határoznád meg magad?

MPSz: Ha már definíciót keresünk, inkább éneklő költőnek vallom magam. Állandóan verseket írok, és egy pár koncert után rájöttem, hogy én ezt sokkal jobban szeretem, mint közlési formát, minthogy megjelenjenek a verseim egy kötetben vagy egy folyóiratban. Volt egyszer, hogy megjelent egy oldalnyi versem az Élet és Irodalomban, igazából azért, hogy az anyukám örüljön. Gyerekként kézről kézre adtak a költők, és a mama mindig várta, hogy mikor leszek rendes költő, kötettel. Majd megtörtént, hogy az Élet és Irodalom irodalmi rovatvezetője azt mondta, hogy a dalszövegeim tök jó versek, ezért leközöltek egy ilyet, és ennek anyukám tényleg nagyon örült. Azt gondolom, hogy David Bowie-tól Ian Curtis-ig nagyon komoly költők vannak a rockzenében, akik nem csak énekesek, és ez az igazán nekem való költészet.

 

Zs: Szerinted a Z generáció mennyire tud rácsatlakozni a zenétekre?

MPSz: Az biztos, hogy a koncerteken nagyon sokan vannak. Pesten már többször előfordult, hogy duplakoncertet kellett csinálni az A38-on, a Dürerben vagy a Kobuciban. Mindig tele vannak a bulik, és nagyon sok a fiatal. Nem a régi számokat kívánják, hiszen a legtöbbjük nem is tudja, hogy melyik a régi szám és melyik az új. Van egy repertoár, amit játszunk és nekik mindegy, hogy a Szavazz rám! című számot játsszuk, amit 1980-ban írtam, vagy a Szeretni még-et, amit meg tavaly. Nem majrézok azon, hogy a zenénk hogyan fog eljutni a fiatalokhoz, hiszen a fiatalok eljutnak hozzánk.

 

 

Zs: Milyennek látod az alternatív zenei színteret akkor, amikor te voltál fiatal és milyennek most?

MPSz: A következőt gondolom. Az országos és a világhelyzet alaposan megváltozott, tehát azt, amit az URH jelentett, remélhetőleg soha többé nem kell bevállalnia egyetlen zenekarnak sem. Mert éppen gyarmat voltunk, rendőrállam voltunk, a szónak a legszorosabb és fizikaibb értelmében, tehát börtönbe lehetett menni egy rossz szóért. Mégsem éreztem, hogy politizálunk, vagy hogy mennyire bátrak vagyunk, de mindig kimondtam, ami az eszembe jutott és úgy gondolom, hogy ez egy jó dolog.

 

Zs: Nem volt benned olyan, hogy a szövegeiddel jól odamondasz a rendszernek?

MPSz: Nem mert én állandóan mindennek jól odamondok. Aki verset ír vagy dalszöveget, az sűrít. Én mindig sűrű és szókimondó voltam, nem gondolkoztam külön a versek sorsáról vagy súlyáról. Ezt a részt nem tartottam érdekes dimenziónak. Szerettem, amikor a dalok születettek, és ha azt csinálod, amit szeretsz, azokkal, akiket szeretsz, akkor érdekes dolgok történnek veled.

 

Zs: Vannak-e a mai szcénából kedvenceid, akikre nagyon odafigyelsz?

MPSz: Most egy nagyon furcsát fogok mondani: megint az van, hogy minden műfajra figyelek. Ha föltűnik egy nagyon izgalmas operaénekes, akkor is felfigyelek. Ennek a csúcsa az, hogy a Bartók Plusz Operafesztivállal most jelentettük be, hogy a következő év nyitókoncertjére megnyertük José Carrerast, aki jelenleg a legnagyobb név az opera világában. De örülök, amikor megkeres Szakcsi Lakatos Róbert,  Szakcsi Lakatos Béla fia, hogy ő most a Bari Lacikának írna egy dalt. Bari Lacika egy roma srác elképesztő hanggal, nagyon nagy tehetség. Most rá azért figyelek, mert lehet belőle bármi. Érdekel még az is, hogy ki tűnik fel a tehetségkutatókon, bár a műfajjal eddig bajom volt, mert nem izgat az, hogy valaki elég jól elénekel egy ismert popdalt minimál kisugárzással, sokkal inkább érdekel, hogy a saját dalát hogy adja elő valaki. Most állítólag kezdenek efelé elmenni a tehetségkutatók, és akkor én nagyon fogok figyelni.

 

Zs: Te vállalnál zsűrizést tévés tehetségkutatóban, ha hívnának?

MPSz: Hát erre marha könnyű válaszolni, mert hívtak és nem mentem. Mindig azt mondom, hogy ne az énekes énekeljen, hanem a dal. Ahol azt kell hallgatnom, hogy egy világslágert valamivel gyengébben, nagy csinnadrattával előadnak, akkor én nem érzem magam feltétlenül a mennyekben. Ha viszont egy jó dal születik, azt akkor is tudom szeretni, ha az ügyetlenséget vagy pontatlanságot észlelem. Segítettem sok fiatal zenésznek, ha nem is révbe jutni, de megformázni magát. Például nagyon figyelek az AŽUR zenekarra, ők nyerték tavaly az országos tehetségkutatót. Gyakorlatilag mindent meghallgatok, és most hogy a gyerekeim iskolába menet a saját Spotify tracklistjüket tolják, elég sok új dologgal is találkozom.

 

Zs: Szerintem keretezzük a beszélgetést az életHűvel. Kinek ajánlod, és miért ajánlod a koncertet?

MPSz: Van ez a közhely, hogy hánytól hányig hívnám meg az embereket. Azt gondolom, hogy mindenkinek, aki fogékony arra, hogy egyszerre kapjon érzéki zenei örömöt és valamilyen szellemi minőséget. Aki operarajongó, azért jöjjön, mert lesz szó operáról és, az Erkelhez méltón lesz velünk nagyszerű opera előadó. Aki szereti a modern zenés színházi műfajokat, azt gondolom  szereti a Szinetár Dórát is, aki szerintem a legjobb előadója ennek Magyarországon. Elég pikáns lesz az, hogy duettet fogunk énekelni pár egészen elképesztő művésszel. De itt azért egész este az én számaimat fogják énekelni Dés Lászlótól Tolcsvai Lászlóig, vagy a Miklósától Jávori Fegyáig, Novák Pétert is beleértve. Sok olyan ember, akikhez sokrétű közöm van, dolgoztunk együtt, szeretjük egymást. Az jöjjön, aki szereti az embereket, mert jó dolgok lesznek, nagy sűrűségben.

 

 

LIVING-LOVING
Müller Péter Sziámi életHű koncertje

2019. október 29. 19:00 - Budapest, Erkel Színház


Fellépők: MIKLÓSA ERIKA, SZINETÁR DÓRA, SZAKCSI LAKATOS BÉLA, DÉS LÁSZLÓ, JÁVORI FERENC FEGYA, TOLCSVAY LÁSZLÓ, NOVÁK PÉTER, MENYHÁRT JENŐ, KOVÁCS ANTAL és zenésztársai, a BALTAZÁR SZÍNHÁZ művészei és DARVAS FERENC, valamint az Angyalok Kara kórusa és a Free Voice Vokál


A hivatalos Facebook esemény IDE KATTINTVA érhető el.
  

 

©2019 Zsiráf Diákmagazin - Készítette: Zsiráf Kreatív Ügynökség

Keresés