Nulladik nap: Táskámra várva

Értékelés:
(0 szavazat)

 

Rettentően várom, hogy útra kelljek!

Az előeste egy kisebb kellemetlenség ellenére (minden cuccom Párizsban dekkol) fantasztikusan telt. Egyből a zarándok irodába indultam, hogy beszerezzem a térképeket, zarándok útlevelet, Camino kagylót és hogy egy kis információt gyűjtsek az indulásról. Miközben sorban álltam, szóba elegyedtem a többi frissen érkezett zarándokkal. Hihetetlen érzés, hogy mennyire barátságos és érdeklődő mindenki. Két kolumbiai sráccal és egy koreai lánnyal meg is vártuk egymást és a szomszédos kocsmában egy kellemes bor mellett ünnepeltük meg az érkezésünk.

 

Visszatérve a szállásra, minden segítséget megkapva a helyiektől, rövid telefonálások után, sikerült végre megtudni az Air France-tól, hogy pontosan mikorra érkezik ide a szállásomra a hátizsákom. Titkon reméltem, hogy esetleg reggel/délelőtt ideér és még is csak el tudok indulni, ahogy terveztem.

 

Nem így lett! Ennek is biztos megvan az oka, nem kell sietni. Délután kettőre kaptam ígéretet rá, hogy addigra biztos megérkezik!

 

Az estét rövidre terveztem, hosszú és izgalmas volt az utazás és a szállásomat akkor is el kell hagyni reggel, ha maradok. Kinéztem egy kedves francia éttermet és egyedül elindultam vacsorázni. Rajtam kívül még négyen voltak a helyen, de ahogy megláttak, hangos Bueno Camino köszöntéssel oda is invitáltak az asztalukhoz. Egy amerikai és 3 brazil lány, akik szintén aznap érkeztek és ott az étteremben ismerkedtek meg. 5 perc után úgy beszélgettünk, mintha rég óta ismernénk egymást, egyik pohár bor után jött a másik és észre sem vettük a hangos nevetések közepette, hogy milyen későre jár. Itt szinte mindegyik szállás 10:30-kor zár és utána már nagyon nehéz a bejutás. Nagy nehezen, de elbúcsúztunk, remélve, hogy még látjuk egymást, ők reggel indultak.

 

A zarándokoknak korán kezdődik a nap, reggeli 6:30-8 között, majd 8:30-ra mindenkinek el kell hagyni a szállást, és délután kettőtől lehet ismét elfoglalni.

 

Tervem az volt, hogy hiába nincs itt a táska, túrázom egyet a környéken, felfedezem a várost, vásárolok élelmet másnapra és keresek egy jó kis helyet jógázni.

 

Kicsit irigykedve figyeltem az útra kelő zarándokokat, ahogy szép sorban, egyesével és csapatokban nekiindultak a hegynek. Nem baj, holnap én is útra kelek, addig legalább felfedezem ezt a kis ékszerdoboz szépségű városkát.

 

A város szinte kiürül délelőtt, amíg az újonnan érkező zarándokok megérkeznek.

 

Egy szép kis kört tettem a környéken, 10 kilométert azért beleraktam a mai “túrabankba” hogy ne szokjam el a gyaloglástól. Gyönyörű patakok, dombok és régi várfalak gazdagították utamat, délután háromra értem vissza a szállásomra ahol még mindig nem várt a táskám. Délután 6 körül befutott! Végre nem az Air France-os tatyóból kell élnem. 

 

Egyből elővettem a jóga matracom és kimentem a kertbe egy kicsit lemozgatni a testem. Fantasztikusan esett! Végre megérkeztem! Nem kell tovább izgulnom a táska miatt! Új szobatársaimmal, két lengyel lánnyal és egy Portugál sráccal megbeszéltük, hogy közösen vacsorázunk, borozgatunk, amíg el nem fáradunk annyira, hogy álomra hajtsuk fejünk.

 

Rettentően várom a reggelt, hogy én is útra kelljek!

©2019 Zsiráf Diákmagazin - Készítette: Zsiráf Kreatív Ügynökség

Keresés